Baktay Ervin és az indián játékok 

Baktay alapos előtanulmányok után, 1931 nyarán Zebegényben szervezte meg az első indián tábort, amelyet, mint Heverő Bölény nagyfőnök vezetett, mellette pedig ott voltak barátai: Nyílhegy (Hegymegi Kiss Áron), Kis Hörcsög (Domby László), Bozontos Farkas (O’Egan Viktor), Öreg Halászsas (Walleshausen Jenő), Szürke Sólyom (Perjéssy László), Csillagtáncos (Mirkovszky Mária) és mások. A táborban indián motívumokkal díszített kúp alakú sátrakban, tipikben laktak, szabad tűzön főztek és ünnepi alkalmakkor maguk készítette indián ruhákat öltöttek. A tábori életet szigorú elvek szabályozták (tagfelvétel, harcos avatása, ünnepi szertartások), a dicső tetteket, tett-tollal” és „nagytett-tollal” jutalmazta a törzsi tanács.

Baktay és törzse 1933-ban a Duna-kanyarban fekvő, nehezebben megközelíthető Kismarosi-szigetre költözött, ahol a törzstagok beleélhették magukat az indiánok és fehérek csatáiba. Coltokkal, Winchester-puskákkal lőttek célba, íjászversenyeket rendeztek, tarka lovakon ügettek és maguk készítette indián kenukba ülve fedezték fel a Dunakanyar csodálatos szépségű — akkoriban még szinte érintetlen – szigetvilágát. Meg kellett küzdeniük sátrakat döntögető szélviharral, tarajos hullámokkal is. Az esti tábortűz mellett pedig élvezettel iszogatták a fűszeres illatú grogot, énekelték az ősi indián és az újabb keletű amerikai dalokat.

1937-ben Baktayt tagjai közé választotta az Amerikai Indián Szövetség, és tevékenységét a szasszem (főnök) címmel honorálta. Fordításában jelentek meg a harmincas-negyvenes években Hosszú Lándzsa indián főnök emlékezései és Szürke Bagolynak az indián élet és a természet tökéletes harmóniájáról írt könyvel (Két kicsi hód, A vadon fiai, A rengeteg zarándokai). 1941-ben saját tollából jelent meg a Jancsi nyeregbe száll című ifjúsági regény, amelyben élesen elítélte az indiánok kiirtását.